WOBE

Angol bőrök

A Skins című sorozat rövid idő alatt az idősebb tinédzser generáció egyik kedvence lett. Cenzúra nélkül foglalkozik olyan dolgokkal, amelyek a médiából eddíg kiszorultak. Életeket, sorsokat mutat be, és nem csak üres Hannah Montanak szaladgálnak jobbra balra.

A jelen kor médiája eléggé meg van retusálva. Be vannak osztva a kasztok, hogy a tinimagazinokban csak rózsaszín köd jelenhet meg, a híradókban csak halál, a közszolgálati csatornákon meg semmi jó. Ez így elsőre egy eléggé általánosított nézetnek tűnhet, de végső soron ez így van. Magyarországon, de igazából a világ jelentős részén elképzelhetetlen, hogy egy televíziós tinidrámában, 15-20 éves szereplőkkel megjelenjen a szexualitás, az alkohol, a cigaretta, vagy bármilyen kábítószer. Bár minden szülő próbálja "helyesen" nevelni a gyerekét, de az előbb-utóbb úgyis elkezd lázadozni. Van aki kevésbé, és van aki már-már életveszélyesen. Erről szól a kétszeres BAFTA díjas "Skins" című angol filmsorozat.

A műsor jelenleg a 4. évadját és a második generációját éli a szigetországban, itthon most kezdte el a Cool sugározni a 3. évadot. A második generáció azt jelenti, hogy a második évad végén (két lány, Effy és Pandora kivételével) lecserélték a teljes szereplőgárdát. Bevallom, én azt hittem, hogy az első két évad történeteit, érzéseit, és lendületét nem lehet überelni, de most, hogy kivégeztem a 3. évadot, be kell látnom: "Jaj, de még mennyire, hogy lehet, basszameg!".

Az amerikai idilli ideje lejárt. Nagyon idegesítő, hogy az a sztenderd, amit az egész világ majmol, Hannah Montanára, meg Dawson csökött haverjaira épül. A való életnek semmi köze ehez. A valóságban a fiatalok gimnazista korukban felpörögnek. "Semmi sem lehetetlen", meg "mindent a haverokért" és ez a mentalitás elvezethet odáig, hogy valaki a saját hányadékában fetrengve, heroin túladagolásban meghaljon 17 évesen, de akár klassz dolgok is kisülhetnek belőle. Ez függ az embertől, és a környezetétől. Szokták mondani, hogy mindenki más, de ebben a korban a különbségek sokkal élesebben jelen vannak. Mindenki egy külön sztori, egy külön film. Erre érzett rá nagyon jól Bryan Elsley és Jamie Brittain, a két készítő. Az összes epizód ki van hegyezve egyvalakire, aki a központi figurája lesz a cselekmény folyásának.

Ez a műsor felnyitotta a begyepesedett "modern" társadalom szemét, hogy a pia, a drog és a féktelen bulik mögött ott van a törődés, a szeretet, és a talpraesettség. Egyértelműen közelebb került a nagy "kinti" világ, az ennek a generációnak a "saját" világához. Szerintem túlzás nélkül állíthatom, hogy a harmadik évezred legjelentősebb televíziós produkciója ez.